Szia! Vidos László vagyok, tőzsdei és ingatlan befektető. Körülbelül 10 éve vagyok aktív ezeken a területeken főállásban, mint magánbefektető. Már gyerekkorom óta nagyon érdekelt a befektetések világa, igazából annyira, hogy az egyetemet is közgazdasági szakon végeztem el. De 10 évvel ezelőttig csak vágytam arra, hogy bárcsak lenne egy olyan módszer, ami rendet tesz ebben az oly zavarosnak tűnő témában. Utólag a szerencsének tudom be, hogy röviddel a tanulmányaim elvégzése után találkoztam az Értékalapú Befektetési Stratégiával (így rövidítem majd: ÉBS), mely azonnal megfogott, és mely által hirtelen minden értelmet nyert számomra a befektetések világában. Az ÉBS ugyanis amellett hogy logikus, egy olyan módszer, mely által viszonylag kis kockázat mellett viszonylag nagy hozamot lehet elérni. Azóta őt alkalmazom a befektetéseimben, és a blogom, az Értécash, az útról fog szólni, melyet a segítségével eddig bejártam, s ez után bejárok. Remélem izgalmasnak fogod találni, és bele is kezdenék!
Mi az az Értékalapú Befektetési Stratégia?
Az ÉBS minden fajta befektetésnél alkalmazható, de a legtöbben a tőzsdézéssel kapcsolatban használják, és a lényege az az egyszerű, talán már elcsépelt (de indokolatlanul!) mondás hogy „olcsón venni, és drágán eladni”. Most megfordult a fejedben, hogy itt abbahagyod az olvasást? 🙂 Kérlek ne tedd, mert ígérem, van mind-emögött valami. 🙂 Az ugyanis az elmélet, hogy minden cégnek van egy értéke és egy ára. Az ára az, amit épp valaki hajlandó fizetni érte a tőzsdén (itt most tőzsdén jegyzett cégekről fogunk beszélni, de mindez igaz privát kézben lévőkre is), vagyis egy db részvényére vetítve olvashatjuk ezt le a tőzsdén. Az árat sok minden befolyásolja, például a tőzsdei hangulat, vagy épp az hogy valaki válik, és pénzre van szüksége, és gyorsan túl szeretne adni a részvényéin és ezért alacsonyabb áron kínáljak fel őket. Ami az új, hogy az értéket pedig ki lehet számolni (szintén egy darab részvényére vetítve, is). S egy logikus magyarázat és a múltbéli tőzsdei adatok is alátámasztják, hogy az ár az érték felé közelít hosszú távon. Ez azt jelenti, hogy ha egy részvény ára nagyon az értéke alatt van, akkor ez a részvény olcsónak nevezhető, mert idővel – ha más nem jön közbe – az ára növekedni fog.
Mielőtt ezen jelenség logikus magyarázatára rátérek, nézzük meg, hogy hogyan számolható ki egy cég egy darab részvényének az értéke.
A cégérték meghatározása
A részvény értékének kiszámításához az adott cég legutolsó lezárt pénzügyi évében elért nyereségét kell alapul venni. A pontos számítás a következő. Először el kell osztani ezt a nyereségét a cég forgalomban lévő részvényeinek a darabszámával. Így megkapjuk az egy részvényre eső profitot. Ezután ezt meg kell szorozni 15-tel. Azért 15-tel, mert a világon lévő összes, tőzsdén jegyzett céget nézve, a részvényárak átlagosan általában az egy részvényre jutó nyereség 15-szörösén forognak. És mivel átlagosan nézve a cégeknek hasonló pénzügyi kilátásaik vannak, hasonló szorzón kéne hogy forogjanak, ha racionálisan gondolkodnak a befektetők (persze lehet a versenytársak szorzószámainak átlagával is szorozni a kiszemelt cég nyereségét, de maradjunk most a 15-nél az egyszerűség kedvéért). De miért épp a profitot nézzük?
A következő miatt – és ez lesz egyben a logikus magyarázat is, melyet az előbb ígértem (arra, hogy miért közelít az ár az érték felé hosszú távon). Mint részvényes, te tulajdonos vagy a mögöttes cégben. Mint tulajdonos, osztalékot kapsz. (Oké, nem minden cég fizet osztalékot, de ha egyszer már nem tudja majd a pénzt visszaforgatni a növekedésbe, akkor fog). Az osztalékot a múlt évben elért nyereségből fizeti a cég. Tehát a profit határozza meg az osztalék nagyságát (előbb-utóbb). Tehát a nyereség az ami befolyásolja, hogy mennyi pénzt kap egy befektető, így annak alapján dönti el, hogy mennyit hajlandó fizetni egy részvényért (hiszen van egy hozamelvárása, a mögöttes cég rizikóit és a máshol elérhető hozamokat figyelembe véve). Ez azt jelenti, hogy (hosszú távon) ez, vagyis a nyereség befolyásolja a részvényárakat. És ha az ár az érték alatt van, akkor a fentiekből következik, hogy a befektetők venni akarnak a részvényből, ami által addig tornásszák fel a részvényárat, amíg az el nem éri az értéket, amit a nyereség alapján megállapítottak. Ez bújik meg tehát az „olcsón venni és drágán eladni” tanács mögött (drága akkor tud lenni egy részvény, ha a piac túlreagál… ilyenkor az érték fölé is feltornászhatja az árat.)
Ez a számítás („szorozd meg a részvényenkénti profitot 15-tel hogy megkapd az értéket”) azonban egy nagyon leegyszerűsített megállapítása egy cég egy darab részvényének az értékének. (A pontos elmélet szerint – ha valakit érdekel – ugyanis nem a nyereséget, hanem a pénzáramlást kell nézni (ami egyébként olyasmi mint a profit) és ennek a nagyságát megjósolni a cég hátralévő élettartama alatti egyes években, majd a cég kilátásaiból fakadóan megállapítani egy a cégre jellemző rizikómérőszámot, és egy közgazdaságtani matematikai módszerrel megtisztítani a pénzáramlásokat a rizikójuktól a rizikómérőszám felhasználásával, és összeadni az egyes évekre így kapott eredményeket, majd ezt az összeget elosztani a cég forgalomban lévő részvényeinek a számával). A legtöbb befektető az egyszerűbb módszert használja, mert mindkét módszer eredménye hasonló.
Az ÉBS a gyakorlatban: mekkora hozamok léteznek
Röviden tehát mégegyszer, az Értékalapú Befektetési Stratégia lényege az, hogy alulértékelt részvényeket veszünk, majd megvárjuk, míg az áruk eléri vagy túlszárnyalja az értéküket. Sok olyan részvény van, melynek ára jóval az értéke alatt van. Akár több-tíz százalékkal, így megéri megvárni azt az egy két évet, míg lejátszódik ez a jelenség. Egy kedvcsináló példa: ha az ár 50%-kal az érték alatt van, az 100%-os felértékelődési potenciált jelent!
Az ÉBS talán legismertebb alkalmazója egy Warren Buffett nevű úr, aki az utóbbi években állandóan a világ 5 leggazdagabb embere között van. Ő évtizedeken át alkalmazta ezt a szemléletet, és ezalatt évesítve körülbelül évi 20%-os hozamot ért el vele. Kicsi, ismeretlen részvényekkel kezdte karrierjét, és azt mondta, hogy ilyen kis részvényekkel ma is évi 50%-os hozamot tudna elérni (csak ma már annyi pénze van hogy csak nagyobb cégekbe tud befektetni). Én is kis részvényekkel foglalkozok, mert szerintem is velük lehet a legmagasabb hozamokat elérni. Egyébként főleg kanadaiakkal, de erről majd még mesélek máskor.
Zárszó
Mielőtt lassan a végére érnék a mai posztomnak, fontos megjegyeznem, hogy az ÉBS igazán sikeres és kis rizikóval történő használatához a tárgyalt „olcsóságon” kívül még vannak más, a részvény mögött rejlő cégre vonatkozó kritériumok is, melyeknek jól együtt kell állnia. De a jó hír, hogy ezen tényezők vizsgálata sem bonyolult. (Egy-két ilyen például hogy milyen gyorsan növekedik évről évre a cég bevétele, nincs-e veszélyesen sok adóssága a cégnek, vagy etikus-e a CEO). Hamarosan folytatni fogom a módszer részletes leírását, és a konkrét befektetéseimről is olvashatsz itt majd.
Mint azt a fejlécben is olvashattad, a blogomon leírtak nem minősülnek befektetési tanácsnak, és mindig vizsgálj meg te magad is jól minden a blogomon megemlített részvényt vagy más befektetési eszközt, mielőtt befektetnél bele, és csak a saját elemzésedre hagyatkozzál!
Zárásul annyi, hogy remélem fel tudtam kelteni az érdeklődésedet a téma iránt, és ha igen, akkor máskor is térj vissza ide, igyekezni fogok mindig valami Értécash olvasnivalót felszolgálni! 🙂
U.I. csatlakozz a Facebook csoportomhoz is! Ott még több infót találhatsz, kérdezhetsz, beszélgethetsz és megismerhetsz más hasonlóan gondolkodó befektetőket. A neve: Értécash Blog Csoportja
Link a csoporthoz:
www.facebook.com/groups/729343041873837
Köszi,
Vidos László