Mi a különbség a privát és a publikus cégekbe való befektetés között? Olyan szempontok alapján fogom ma ezt megvizsgálni, mint finanszírozás, kockázatosság, hozam, a befektetés folyamatának idő- munkaigénye, árfolyam-ingadozás, szükséges-e emberekkel foglalkozni, likviditás azaz „pénzzé tehetőség”, a költségek és az értékeltség. Hasznos lehet ismerni a különbségeket, előnyöket-hátrányokat, ha választani akarunk e két invesztálási forma között. Itt vannak:
Finanszírozás:
Míg a nagy árfolyam-ingadozásai miatt egy tőzsdei vételt főleg a saját pénzünkből érdemes finanszírozni, egy nem-nyilvános cég megvételéhez sokféle idegen forrást is felhasználhatunk (például felvehetünk hozzá kölcsönt magától az eladótól, a cég beszállítóitól vagy épp egy banktól; lásd ezt a korábbi bejegyzésem hogy hogyan lehet privát cégek megvételét mások pénzéből finanszírozni).
Rizikó:
Mivel a tőzsdénél tehát a saját pénzünket használjuk, ott nagyobb a rizikó. Ott nagyot is veszíthetünk, akár az egész betett tőkénket. Ezzel szemben egy olyan cég megvételénél, mely nem nyilvános, az a cél hogy minél kevesebb saját pénzt rakjunk magunk a vételárba, ezért ha csődbe is menne a cég, akkor sem veszítünk sokat, persze csak ha egy Kft-t használtunk.
Diverzifikálni lehet mindkét befektetési lehetőség esetében, de nyilván bonyolultabb saját cégek esetében, mert azokból elég nehéz összehozni mondjuk egy 8-10 cégből álló portfóliót, míg a tőzsdén ez gyerekjáték.
Hozam:
Mindkét esetben elérhetőek jelentős hozamok. Lásd a korábbi bejegyzéseimet. Megjegyzem, ha mások pénzéből veszünk egy nem-nyilvános kézben lévő céget és sikerül magasabb áron eladnunk (pl mert megnöveltük a cég nyereségét), akkor a saját magunk által berakott önerőn extrém magas hozamok is elérhetőek; lásd itt). Ha például a cég eredeti vételárának a 10%-t fizettük saját zsebből amikor megvettük, és ha ezután a vételárhoz képest kétszeres áron adjuk el, és akkor a hozamunk 1.000%, tehát tízszereztünk.
A folyamat idő- és munkaigénye:
Mire egy privát cég a kezünkbe kerül, az egy hosszadalmas folyamat. Sok munkát igényel az eladó cégek felkutatása, átvilágítása / elemzése, a tárgyalások a tulajjal és az ügyvédekkel. És akkor még nem biztos hogy nem gondolja meg magát az eladó az utolsó pillanatban. Sok munka belemegy és kicsi a megvalósuló cégvételek aránya a szóba jöhető cégek számához képest. Miután megvettük a nem-nyilvános céget, ha fel is veszünk egy CEO-t a vezetésére, akkor is kell néha foglalkozni vele, stratégiát stb kidolgozni. Egy részvényvásárlás ezzel szemben pillanatok alatt megtörténik, viszont munka ott is felmerülhet – a stratégiánktól függően nem is kevés – például én naponta többször nézek fórumokat, beszélgetek más befektetőkkel és olvasok pénzügyi jelentéseket, azért is, hogy új ötleteket találjak, mind pedig azért, hogy monitorozzam a már meglévő cégeket a portfóliómban. De a tőzsdézést csinálhatjuk jóval passzívabban is.
Árfolyam-ingadozás:
Egy részvény árfolyama nagyon tud ingadozni, ami stresszes lehet, míg egy privát cég árát nem figyeljük annyira, nem ismerjük minden pillanatban. Ennek ellenére ha belefolyunk az irányításába a privát cégünknek, akkor könnyen stresszesebb lehet az életünk, mintha egy nyilvános cégben lenne tulajdonrészünk.
Emberekkel bánás:
Még ha fel is veszünk egy CEO-t a privát cégünk futtatására, vele akkor is vélhetőleg sokszor kell kommunikálnunk (egy hosszú távú kapcsolatban leszünk vele! 🙂 ), míg a tőzsdén jegyzett cégek esetében elég lehet ha követjük a cég által kiadott híreket és pénzügyi jelentéseket, vagy ennél is kevesebb. Továbbá a privát úton sok dolgunk lesz az ügyvéddel és a tulajokkal főleg a cégkeresés során.
Likviditás:
Lehet hogy évekig kell tartanunk a privát céget, ráadásul még akkor is, ha nem teljesít jól. Ez energiaigényes. Illetve ha pedig jól menne a cégnek, akkor is lehet hogy csak sok idő múlva tudjuk realizálni a hozamot egy eladáson keresztül. Míg egy publikustól megválhatunk, amikor csak akarunk.
Ráhatás:
A tőzsdei cég működésébe nincs igazán beleszólásunk (kivéve azt hogy szavazhatunk a közgyűlésén néhány dologról mint hogy kik legyenek az igazgatók stb; és pl vannak nagybefektetők mint pl Carl Icahn aki ráhatást tud gyakorolni a vezetésre is, de ő nagyon nagyban játszik). Ezzel szemben a saját cégünk dolgaiba annyira folyunk bele, amennyire csak akarunk. Több információnk is lesz a saját cégünkről (ha akarjuk), mint egy nyilvános kézben lévő cégről. Továbbá mi jelölhetjük ki a CEO-t és az igazgatótanács tagjait.
Költségek:
Részvények esetében elenyészőek, míg a privát cégeknél igen jelentősek lehetnek. Főleg a könyvelők, az ügyvédek, és a ráfordított időnk azok amik drágák, és nem garantált, hogy egy-egy cég amellyel foglalkoztunk – s pénzt költöttünk rá – a végén a mienk is lesz.
Értékeltségek:
A privát cégek piacán a profitok körülbelül 3-9-szeresát szokták egy cégért fizetni, míg a tőzsdén ez mostanában átlagosan a 20-at is megközelíti…
Összefoglalás:
Mindkét befektetési formának megvannak a maga előnyei és a hátrányai, melyeket érdemes mérlegelni mielőtt választunk köztük, illetve lehet mindkét formát művelni. Kinek mi passzol jobban, de a részvények legnagyobb előnye az hogy könnyebb velük kereskedni, hozzáférhetőbbek, míg a saját cégünk felett nagyobb befolyásunk van és nagyobb hozamok is elérhetőek az ő esetükben, de több munka is van velük.