Nem tudom, hogy eddig mennyire mentem bele a blogon konkrétan hogy miért működik az Értékalapú Befektetési Stratégia (rövidítve ÉBS) a részvényeknél, vagyis hogy mi a logika mögötte…ezért most szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba és ezt levezetni. Bele is vágok…
Az ÉBS definíciója az, hogy előbb vagy utóbb egy részvény árfolyama közelít a részvény értékéhez. Az ár mindig adott a tőzsdén, csak be kell ütni a részvény nevét a Google-ba és megjelenik az ára, míg az értéket ki lehet számolni. Ehhez érdemes a részvény mögött rejlő egész cég értékét kiszámolni először, és utána ezt elosztani a forgalomban lévő részvények számával, hogy megkapjuk a részvényenkénti értéket, vagyis a cég egy darab részvényének az értékét, és így ezt össze tudjuk hasonlítani a részvényárral, mert az is egy darab részvényre vonatkozik.
De mi az érték?
Az érték a mögöttes cég nyereségétől függ.
Ha mondjuk a részvény darabja 1.000 dollárba kerül míg a részvényenkénti nyeresége a mögöttes cégnek a legfrissebb 12 hónapban 100 dollár volt, akkor láthatjuk hogy a részvényár a cég profitjának 10-szeresén mozog (1.000/100=10), nevezzük ezt a céget „A”-nak. Tegyük továbbá fel hogy ugyan ennyibe kerül a C és a D cég, melyek versenytársai az A-nak, és hogy ők is ugyan úgy 100 dollár nyereséget termelnek meg egy évben részvényenként mint az A. Legyen egy negyedik cég a piacán az előző háromnak, melyet „B „cégnek hívnak, és B egy részvénye csak 500 dollárba kerül, viszont szintén 100 dollár profitot termelt meg a legutolsó 12 hónapban részvényenként. Tehát B-nek a Részvényár/Nyereség mutatója csak 500/100 azaz 5, az míg az A, C és a D cégeké 10. Egyébként angolul ugye ez a mutató az amit P/E mutatónak neveznek, melyben a „P” a price, vagyis ár, és az „E” az earnings, vagyis nyereség.
Az érték meghatározásához a leggyakrabban a P/E mutatót vizsgáljuk, mert ennek ez a legegyszerűbb módja, és azt hasonlítjuk össze a versenytársak P/E mutatójával. És ezen versenytársak P/E-je jelenti az értéket, jobban mondva annak egy mérőszámát. Ha például a 10-es P/E az érték, akkor az 5-ös P/E alulértékelt (kétszeres a felértékelődési potenciálja). Vannak más módjai is egy-egy részvény értékének a meghatározásához, de azok is a nyereségből indulnak ki többnyire.
De miért a nyereségtől függ az érték a logika szerint?
Kezdjük onnan, hogy gondoljunk bele, hogy mit jelent, ha részvénytulajdonosok vagyunk. Azt jelenti, hogy tulajdonhányadunk van a részvény mögött rejlő cégben, mégpedig akkora, amennyi az általunk birtokolt részvények darabszáma osztva a cég összes forgalomban lévő részvényeinek a darabszámával. És a tulajdonjog arra jó, hogy a tulajdonhányadunknak megfelelő százalékban jogosultak vagyunk a cég által kifizetett osztalékra. Osztalékot pedig a nyereségéből fizet a cég. Tehát összefoglalva, részvényesként a cég nyereségéből részesedünk, ezért az határozza meg az értékét. Az A, C és D cég a példánkból is 100 dollár osztalékot fizet részvényenként egy évben, és a B is, mert mindegyiknek ennyi volt az évbeni részvényenkénti nyeresége. Lévén hogy versenytársakról van szó, mind a négy cég értéke ugyan akkora kell hogy legyen a példánkban, mert mind a négy ugyan annyi pénzt hoz, és versenytársaknak többnyire hasonlóak a kilátásaik és hasonlóak a potenciális rizikóik is.
De az A, C és D cégek egy részvényéért 1000 dollárt kellett fizetni ha visszaemlékszel, míg a B-éért csak 500-at. Tehát az A,C és D cégekbe való befektetésnek a hozama 10% (mert 100/1.000=10%), míg a B-be 20% (mert 100/500=20%).
Érthető módon minden befektető a 20%-os hozamú részvényt fogja megvenni.
És hogy miért következik ebből hogy az olcsóbb avagy alulértékeltebb avagy magasabb hozamú B részvény árfolyama előbb-utóbb eléri az értékét? Azért, mert, kicsit leegyszerűsítve, de értelemszerűen egészen addig fognak vásárolni a racionális befektetők a B-ből, míg a nagy kereslet fel nem hajtja a részvényárat a versenytárs A, C és D részvények áráig, vagyis 1000 dollárig, hiszen ekkor csökken le a B cégbe való befektetés hozama a versenytársakéra, vagyis 10%-ra, ezután már nem lesz vonzóbb a B cég a többinél. Az ÉBS kimondta, hogy a B céget érdemes venni a négy közül, és most megmutattam, hogy meg fog kétszereződni az árfolyama.
Nyilván mindezt kicsit leegyszerűsítve taglaltam, de ha elég nagy a félreárazás, tehát az érték és az ár közötti különbség, (mint például B esetében ez kétszeres), akkor nem kell mindennek pontosnak lenni és pontosan bekövetkezni ahhoz hogy jól keressen az ember. És ilyen nagy és még nagyobb félreárazásokat lehet találni a piacon ha a kicsi, ismeretlen részvények között kutatunk (mint én is). A nagy félreárazások szerencsére a cégértékelésnél is segítenek, mert a cégértékelés egyébként inkább művészet, mintsem tudomány, és sok a változó benne.
Még egy szót arról, hogy feltételeztük hogy a cégek az egész nyereségüket kifizetik osztalék formájában. De ez nyilván a valóságban nem így van, legalábbis a legtöbb esetben nem. De az ÉBS mögötti logika ekkor is működik, hiszen ha a cégek a nyereségük nagyrészét egy darabig vissza is forgatják inkább a növekedésbe, akkor is egyszer elfogy minden cég életében az értékteremtő növekedési lehetőségek tárháza, és ezután már inkább az osztalékfizetésre fognak költeni.
Ez a késleltetett osztalékfizetés nyilván bonyolítja a számításokat, de az említett nagy méretű félreárazások ezt a problematikát is kiküszöbölik. Valamint azt is figyelembe lehet venni hogy az elkövetkező években mennyi profitot fog megtermelni a kiszemelt cégünk és mennyit a versenytársai. És akkor itt már mindenképp belép a cégértékelés művészeti mivolta sajnos, és szükségünk van a nagy félreárazásokra.
Felmerülhetett benned, hogy miért kerül a négy részvény közül az egyik csak 500-ba, míg a másik három 1.000-be. Az egyetemen azt oktatják, hogy a piac hatékony, és nincsenek félreárazások. Ez egyáltalán nem igaz a való életben (és, mégegyszer, általánosságban annál kevésbé minél kisebb cégről van szó). Például megtörténhet, hogy a B-nek épp tönkrement egy nagy részvényese (pl egy befektetési társaság) ezért rengeteg B részvényüktől is meg kellett hogy váljanak, ami lenyomta az árat 500-ra. Vagy szimplán a válása következtében van a B egy nagyrészvényesének szüksége pénzre, és pont a B-ből adott el sokat.
Ahogy Warren Buffett mondta: „Egy koldus lennék az utcán egy kalappal a kezemben, ha a piacok mindig hatékonyak lennének.”
Az ÉBS alapvetően működik, és ennek az okát mutattam meg ebben a bejegyzésben. Azért „alapvetően”, mert mindig közbejöhet valami, legyen az akár az hogy lebetegszik a cég főnöke és egy rosszabb kerül a helyére. Vagy a cég elesik egyik nagyobb megrendelőjétől és jelentősen csökken a nyeresége. De ha van némi diverzifikációd és befektetsz mondjuk 10-15 jelentősen alulértékelt részvénybe, akkor jó esélyeid vannak, és nem kell az ebben a bonyolultan is kezelhető témában, mindennek pontosan elsülnie.