Kategória: Egyéb kategória

A meggazdagodás, ha a hosszú távon nézzük, nem olyan bonyolult.

Ez az út vezet általában oda:

Szerezz egy állást vagy legyen egy bizniszed ami szép pénzfolyamot szolgáltat neked, majd némi spórolás mellett fektess be ezekből a pénzfolyamokból olyan eszközökbe (pl üzlet, ingatlan, részvény) amik további pénzfolyamokat hoznak neked és melyeknek az ára hosszú távon nő. Majd ezt ismételd újra és újra. Hosszú távon ez sikeres szokott lenni, és a kamatos kamat egyre nagyobb hozamokkal szokott szolgálni. Kicsiben is el tudod kezdeni. Közben figyelni kell arra hogy olyan/akkora üzletbe/befektetésbe menny csak bele ami nem tud tönkretenni (tehát ha rosszul sül el, nem viszi el az összes pénzed), és emellett jó rizikó-hozam profillal rendelkezik. Az ilyen eszközök kiválasztását jól tanulmányozd át mielőtt belevágsz. (Például nézz vissza arra a blogbejegyzésemre amiben egy szerintem jól működő részvénybefektetési módszer kritériumait írtam le. Itt találod: https://www.ertecash.hu/2023/05/27/honnan-lehet-elore-tudni-hogy-melyik-reszveny-lesz-nyero/ )

Bizonyos feltételek mellett az is egy járható út, ha hitelből fektetsz be, például akkor ha eleinte csak kevés pénzed van, vagy ha gyorsítani akarsz a folyamaton. De ez különösen rizikós tud lenni, szóval nagyon át kell gondolni! Siker kísérjen az utadon!

Warren Buffett: „Próbálok olyan csodálatos cégekbe fektetni, melyeket egy bolond is el tud vezetni. Mivel előbb vagy utóbb, ez lesz a helyzet.”

Buffett megint bölcsen szól. Azonban szerintem akkor leszel igazán sikeres, ha be tudsz azonosítani egy kiváló vezetőt, és hozzátapasztod magad annak a cégnek a részvényeihez, amelyiknél ő a főnök. Akár hosszú évekre. A jó vezető szerintem az olcsó ár és a versenyelőny mellett a legfontosabb tényező egy jó befektetés eszközöléséhez.

Jim Collins neves üzleti író is azt mondja, hogy az üzletben ne a terméken vagy ötleten gondolkodj legelőször, hanem hogy kikkel szeretnél céget alapítani. „Töltsd meg a buszt kiváló emberekkel, és csak utána döntsd el, hogy merre menjen.”

Ugyanis a kiváló emberek kitalálják, hogy mi lesz a jó, és ez változhat idővel, főleg ha a körülmények is változnak, szóval hosszú távon kell hogy jó emberek legyenek egy cég élén, hogy mindig a jó felé vezessék a buszt.

A kiváló vezetők például intelligensek, van tapasztalatuk, és nagyon elszántak (fanatikusak) az üzletük iránt. Motiváltak és tisztességesek. És remekül jelölik ki, hogy mire legyen elköltve a tőke. Itt csak egy-két nagyon jó könyvet szeretnék ajánlani azoknak, akiket mélyebben érdekel ez a téma:

1. Ian Cassel, Intelligent Fanatics Project: How Great Leaders Build Sustainable Businesses https://amzn.eu/d/7tusApL

2. William Thorndike, Outsiders: Eight Unconventional CEOs and Their Radically Rational Blueprint for Success https://amzn.eu/d/d3h5gpF

És ha már említettem Jim Collinst, szuper dolgokat ír ő is az üzletről, és magyarul is elérhető több könyve. https://www.libri.hu/szerzok/jim_collins.html

Jó olvasást!

Ígértem egy bejegyzést az üzleti versenyelőny témaköréről, és ezt most betartom. Ez a témakör szerintem megér egy külön posztot, annyira fontos… Talán az egyik legfontosabb, ha jó befektetést szeretnél eszközölni. Kezdjük…

Mi vár rád a bejegyzésben:

• A tartós üzleti versenyelőny definíciója, a fontosságának az oka és a tanulság
• Hogyan állapítható meg hogy egy cégnek van-e tartós versenyelőnye?
• A tartós versenyelőnyök 7 fajtája
• Összefoglalás
• BÓNUSZ: két jó idézet a versenyről (angolul)

A tartós üzleti versenyelőny definíciója, a fontosságának az oka és a tanulság

Tartós üzleti versenyelőnyről akkor beszélünk, amikor egy cég valami olyan előny birtokában van, aminek köszönhetően hosszú távon kiemelkedően magas hasznot tud termelni.

A befektetésre kiszemelt cégnek azért fontos hogy legyen ilyen előnye, mert ennek hiányában új versenytársak fognak belépni a piacára, és az így kialakuló verseny következtében mindenki (beleértve a kiszemelt céget is) csökkenteni fogja a termékei árát, hogy vevői legyenek. Majd az árak csökkentését addig fogják folytatni a cégek, amíg a bevételeik le nem csökkennek a költségeik szintjére (tovább nem tudnak „elmenni”, mert akkor veszteségesek lennének, mely hosszú távon nem fenntartható állapot). Ez a folyamat a piacon lévő összes cég profitjának „lenullázódásához” vezet, vagyis az elértéktelenedésükhöz. (Talán emlékszel a korábbi bejegyzéseimből arra, hogy a haszon nagysága határozza meg egy cég értékét. Ha nincs profit, nincs jelentős cégérték se.)

A tanulság az, hogy ha egy céget értékelsz, az általa megtermelt haszonnak csak azzal a részével szabad számolnod, amely a jövőben is fenn fog maradni, azaz melyet versenyelőny véd, mert a többi profit el fog tűnni idővel, és ha nem így járnál el, túl magas cégértéket állapítanál meg, melyet a részvénypiac nem fog beépíteni a részvény árába és a részvény nem fogja elérni a céláradat.

Ugyan ez igaz abban az esetben is, ha a jövőbeni profitok alapján szeretnéd értékelni a kiszemelt befektetést. A várható profit csak azon részével szabad számolni, melyet versenyelőny fog védeni.

Mivel olykor csak „hosszabb” távon közelíti egy cég ára az értékét, hosszú távon kell hogy fennálljon a versenyelőny; azaz tartós kell hogy legyen. De honnan tudjuk, hogy van-e ilyene a kiszemelt cégünknek?

Hogyan állapítható meg hogy egy cégnek van-e tartós versenyelőnye?

Az, hogy a vizsgált cégnek van-e versenyelőnye, amellett hogy megtudható a CEO-jától, még inkább megállapítható a pénzügyi jelentéseiben nyilvánosságra hozott számokból, főleg, ha biztosra akarsz menni. Példaképp, Mary Buffett nagyon jó könyvéből, melynek címe „Warren Buffett and the Interpretation of Financial Statements”, megtudhatjuk, hogy Warren Buffett hogyan értelmezi a pénzügyi jelentéseket amikor versenyelőnyök után kutat.

A teljesség igénye nélkül, 4 kritériumot szeretnék itt Buffettől kiemelni. Ha ezeket megvizsgálod, már egy elég pontos képet fogsz kapni a céged piacán uralkodó versenyről.

A logika mind a négy mutató esetében lényegében ugyan az: a cégünknek akkor van versenyelőnye, ha termékeit tartósan a költségei feletti áron tudja értékesíteni.

Az első mutató a bruttó árrés. Ezt a százalékban kifejezett jelzőszámot az egyes múltbéli évekre úgy számolhatod ki, hogy elosztod az vizsgált év bruttó nyereséget a bevételével. Buffett leginkább 40% feletti bruttó árréssel rendelkező cégeket keres. A könyv példaként hozza a Coca-Cola-át, mely Buffett egyik kedvenc részvénye s mely folyamatosan 60%-os árrés körüli értékeket ér el.

A második az adózott eredmény. Ennek alakulását Buffett legalább az elmúlt 10 évre megvizsgálja, ha már azóta létezik a szemügyre vett cég. A befektetőlegenda szépen növekvő trendet keres ebben a mutatóban.

A harmadik jelzőszám az adózott eredmény / bevétel. A Coca-Cola 21%-ot ér el, míg a másik nagy kedvence Buffettnek, a Moody’s, kivételesnek számító 31%-ot. Buffett 20% fölötti értéket tart jónak.

Ezt a három mutatót az eredménykimutatásban találod. Az utolsó tényező amit itt megemlítek, az a hozam a saját tőkén. Ezt úgy számolhatod ki, hogy elosztod az adózott eredményt a saját tőkével. A saját tőkét a mérlegben találod, és lényegében azt mutatja meg, hogy mennyi tőkét vontak eddig be a cégbe, azaz „miből dolgozik a cég”. Azért fontos ismerni a hozamot rajta, mert összehasonlíthatjuk a versenytársakéval, s ha magasabb a mi cégünké, az azt jelenti hogy ugyan annyi pénzből nagyobb profitot tud elérni, vagyis itt is oda lyukadunk ki, hogy magasabb áron tudja a cégünk értékesíteni a termékeit, mint a versenytársak. A Coca-Cola 30% körüli hozamot ér el a saját tőkéjén. Buffett egy 15%-os alatti mutató esetében már kételkedik abban, hogy a cégnek van-e versenyelőnye.

De a versenyelőnyöket máshogy is felismerhetjük:

A tartós versenyelőnyök 7 fajtája

A versenyelőny témakörről egész könyvek íródtak, ezért nem célom itt túlzottan belemenni a részletekbe. Ebből az ízelítőből azonban ki fogsz tudni indulni. A tartalmat Hamilton Helmer könyve alapján készítettem, melynek címe „7 Powers: The Foundations of Business Strategy”.

1. Méretgazdaságosság

A méretgazdaságosság a nagy cégek kiváltsága, és akkor vezet versenyelőnyhöz, ha az egy eladott termékre jutó költség egyre kisebb lesz, ahogy nő az eladott termékek darabszáma. Ha egy versenytárs be szeretne lépni egy ilyen, nagy cég piacára, a saját árait le kell vinnie, ha szeretne vevőket nyerni… Viszont mivel a nagy cég költségei kisebbek, ő mindig lejjebb fog tudni menni az árháborúban, mint a belépni akaró cég, mely ennek tudatában nem fog versenyre kelni.

A Netflix például szolgál erre a versenyelőny-fajtára. 2011-ben amikor már sok feliratkozójuk volt, elkezdtek saját tartalmakat (filmeket és sorozatokat) gyártani. Ez ugyan nagy költséggel járt, de ha egy kevés feliratkozóval rendelkező versenytárs le szerette volna utánozni a Netflixet és szintén saját tartalmat akart volna gyártani, feliratkozónként sokkal nagyobb költséggel nézett volna szembe, mint a Netflix. Ebbe a nagyobb költségbe csak akkor érné meg belemennie egy belépő cégnek, ha magasabb árat tudna a felhasználóitól elkérni, mint a Netflix. Ekkor viszont a Netflixtől nem pártolnának el a felhasználók (mert ő az olcsóbb), így nem érné meg egy új cégnek belépnie a piacára.

Nyilván a való világ nem egészen ilyen egyszerű, és azóta más streaming szolgáltatók is megjelentek. A Netflix viszont továbbra is egy erős vállalat.

2. Hálózati hatás

A hálózati hatásnak nevezett versenyelőny akkor alakulhat ki, amikor egy cég terméke annál értékesebb, minél többen használják.

Például a LinkedInnek van ilyen versenyelőnye. Ennek az az oka, hogy a fejvadászok azt a platformot akarják használni, melyen a legtöbb potenciális jelölt közül válogathatnak, és az álláskeresők ott szeretnék hirdetni magukat, ahol a legtöbb fejvadász keresgél. Egyik fél se szívesen vált szolgáltatót.

3. Szembemenő pozicionálás

Ez a versenyelőny akkor következhet be, amikor egy új belépő cég teljesen szembe megy a piacon lévő cégekkel és terméke gyakorlatilag az „ellentéte” az uralkodó termékekének. Gondoljunk például a Vanguardra, mely 1975-ben lépett be a piacra mint egy befektetési alap, és egy gyakorlatilag költségek nélküli, a piacot lekövető passzív befektetési formát ajánlott az ügyfeleinek, miközben a Wall Streeti befektetőtársaságok súlyos díjakat kértek el az ügyfeleiktől a náluk kezelt pénzért. A Vanguard az alacsony költségek mellett ráadásul azzal az előnnyel is rendelkezett, hogy az alapkezelők nagyon kis hányada ért el csak nagyobb hozamot hosszú távon mint a piac. De ilyen példa még többek között az Apple vs. Nokia esete is. A lényeg, hogy a a piacon már meglévő cégek elhessegetik a veszélyérzésüket a belépő céggel kapcsolatban, mert annak annyira szokatlan a terméke, hogy nem látnak semmi esélyt a sikerességére.

4. Átállási költségek

Egy cégnek akkor van átállási költségekből fakadó előnye, ha a vevőknek „drága” átváltaniuk egy másik versenytárs termékére. A „drágaság” lehet pénzügyi, eljárási (pl nehéz megtanulni az új termék használatát) vagy érzelmi. Gondolj például a vállalatirányítási szoftverekre. Ha egy cég megvett egy ilyen rendszert, nagyon nehezen tud átállni egy másikra. Mert például át kellene képeznie a használatára az alkalmazottait és újra be kellene tápláltatnia a rengeteg adatát (gondoljunk egy nagy cégre!). Az SAP egy tipikus példája az átállási költségekből fakadó versenyelőnyt élvező cégeknek.

5. Márka

A márka is lehet egy versenyelőny, sőt. A Tiffany kétségkívül a luxus, a minőség, és az elegancia megtestesítője a fejünkben. Nem véletlen, hogy kétszer annyit vagyunk hajlandóak fizetni egy gyémánt gyűrűjükért, mint egy névtelen versenytárstól származóért. A márka felépítése sokszor hosszú évekbe kerül, habár megjegyzem, a mai világban ahol az interneten minden lehetséges és gyorsan terjed, ez már nem mindig van így.

6. Kivételes erőforrás

Mi volt a Pixar titka? A Pixar az a filmstúdió, mely olyan hatalmas sikerű filmeket dobott piacra, mint a Toy Story és a Némó Nyomában. A 7 Powers szerzője szerint a stúdió korai éveiben a cég 3 vezető beosztású alkalmazottja (az egyik Steve Jobs volt) olyan triót alkotott, melyet nem lehetett lemásolni. Ők vezették sikerre a filmstúdiót; ők egy lemásolhatatlan erőforrást testesítettek meg. De kivételes erőforrás lehet egy szabadalom is, mint például egy-egy gyógyszernél. Az USA-ban 20 évre adnak szabadalmat egy-egy gyógyszerre, és ezidő alatt a feltaláló cégen kívül más nem gyárthat belőle. Ezek az erőforrások egyértelműen előnyhöz juttatják az őket birtokló céget.

7. Speciális folyamat

A könyv szerzője a Toyotát hozza példaként erre a versenyelőnyre. Egészen pontosan a Toyota Production Systemet (rövidítve TPS), ami lefordítva annyit tesz hogy Toyota Gyártási Rendszer. A Toyota évtizedek alatt fejlesztette tökélyre gyártási rendszerét. Így egy hasonló rendszert egy belépni akaró versenytárs szinte lehetetlen hogy kifejlesszen (belátható időn és költségeken belül). A TPS eredménye pedig alacsony költségek és a kiváló minőség, melyeknek köszönhetően a cég még a nehéznek vélt amerikai autópiacon is fel tudott zárkózni a GM-hez és a Ford-hoz a 2010-es évek közepére.

Összefoglalás

Ezzel a végére értem a bejegyzésemnek. Összefoglalva, a tartós üzleti versenyelőny hosszú távon kiemelkedően magas profitot eredményez az őt birtokló cég számára. Ennek az az oka, hogy nem kerül árháborúba a versenytársakkal. fontos, hogy befektetésünk rendelkezzen ilyennel, hiszen hiányában elértéktelenedik a cég és az árfolyama. A pénzügyi jelentésekből kiolvasható hogy van-e egy cégnek versenyelőnye. Warren Buffett ehhez más mutatók mellett például a bruttó árrés és az adózott eredmény alakulását vizsgálja jópár évre visszamenőleg. A tartós versenyelőnyöknek hét fajtája van. Ezek a méretgazdaságosság, a hálózati hatás, a szembemenő pozicionálás, az átállási költségek, a márka, a kivételes erőforrás és a speciális folyamat.

Két kis elmetágító idézettel zárom a bejegyzést?

BONUSZ: két jó idézet a versenyről (angolul):

1. „Competition is always a good thing. It forces us to do our best. A monopoly renders people complacent and satisfied with mediocrity.” — Nancy Pearcy, author
   
2. „Competition whose motive is merely to compete, to drive some other fellow out, never carries very far. The competitor to be feared is one who never bothers about you at all, but goes on making his own business better all the time.” — Henry Ford

A legjobbakat,

Laci

Minden részvény esetében előbb vagy utóbb a részvény mögött megbúvó cég profitja fogja meghatározni a részvény árát. Ez a tőzsde alaptörvénye. Tehát ha ismerjük egy cég egy darab részvényére jutó profitját, meg tudjuk mondani, hogy mennyi kellene hogy legyen a részvényének az ára. Ha ehhez képest (jóval) alacsonyabb a részvényár, akkor, bizonyos egyéb feltételek teljesülésével, valószínű nyerő lesz a részvény. (Hogy hogyan lehet megállapítani a profit ismeretében, hogy mennyi kellene hogy legyen a részvény ára, azt a blogom legelső bejegyzéséből tudhatod meg, melyet ezen a linken érsz el). És igen, csak „valószínűleg” lehet előre megmondani, hogy egy bizonyos részvény nyerő lesz-e, mert történhetnek előre nem megjósolható események, amelyek elrontják a kilátásokat. De ha az előbb említett feltételek teljesülnek, ennek kicsi az esélye, és 5-10 cég részvényét kell tartani egyszerre a portfóliónkban, hogy ha egynél mégis beütne a krach, a többi ne legyen érintett. Egyébként ilyen előre nem megjósolható esemény volt például a Covid, ami sok cégnek keresztbe tett, de ilyen lehet egyebek mellett az is, ha például hosszabban megbetegszik a cég főnöke).

És az olcsóság mértéke is fontos. Mennyivel van a részvény ára az értéke alatt? 10%-kal vagy 50%-kal. Minél nagyobb az alulértékeltség, annál nagyobb felértékelődési potenciál van a részvényben, s annál valószínűbb hogy szépen fel fog menni az árfolyam. (Hiszen gondoljunk bele, hogy ha 50%-kal van a részvény ára az értéke alatt (ami egyébként azt jelenti, hogy 100% hozamra van kilátás), akkor nem kell túl sok mindennek jól elsülnie, hogy például egy relatív biztos 30%-os hozamot elérjünk vele.)

Az alulértékeltség és ennek a mértékén kívül a következő kritériumok fontosak a részvénykiválasztásnál:

Gyors növekedés

Gyorsan növekedjenek a bevételek. Ideális esetben évi 25%-kal vagy többel, az utóbbi pár évben. Ennek két előnye van. 1) Ez esetben a profitok is gyorsan növekednek, és ha magasabb a profit, többet ér a részvény. 2) A gyors bevételnövekedés miatt nagyobb szorzót érdemel a profit is. Tehát az éves profitot nagyobb számmal szorozhatjuk meg, ahhoz, hogy a részvény értékét megkapjuk. Ez azért van, mert ha egy cég gyorsan növekszik, és ezáltal a profitja is, akkor a mai, még „kicsi” profit szorzója nagyobb lehet mint a lassabban növekvő versenytársaké, hiszen a jövőbeni profitok nagyobbak lesznek mint a versenytársakéi.

Ha jól ismerjük a céget, és például tudjuk, hogy épp egy új nagy potenciálú terméke került bevezetésre a piacra, akkor nem feltétlenül kell az utóbbi évek növekedését nézni, mert lehet előre is tekinteni, és az új termék miatti nagy növekedési elvárások alapján befektetni, habár ez esetben nyilván nagyobb a rizikó is. Tipikusan minél kisebb egy cég, azaz minél kisebb a piaci kapitalizációja, annál gyorsabban növekedhet, százalékban kifejezve, a kis bázisnak és a termék gyors elterjedésének köszönhetően. Nem ritka az általam kedvelt apró cégek piacán, hogy egy cég 50% feletti bevételnövekedést ér el. Ez természetesen a piac által a cég termékének tulajdonított értékességről is sokat elárul! Ezen kívül érdemes olyan cégekbe befektetni, melyeknek gyorsan növekszik a piaca például egy hosszú távú trendnek köszönhetően, mint most talán a mesterséges intelligencia lesz. Ha a piaca gyorsan nő, nagy eséllyel nő gyorsan a kiszemelt cég bevétele is.

Profitabilitás

Az, hogy a cég profitábilis legyen, mint már tudjuk feltétele annak, hogy meghatározzuk a részvénye értékét és olcsóságát. Azért említem mégegyszer, mert nem könnyű egy céget profitábilissá építeni, ez sokat mesél a termék piac általi elismeréséről, és a management csapat kompetenciájáról is. Ez a két tényező elvezet a következő pontokhoz…

Jó termék

Ha jó a termék, többen veszik. Ez biztosítja a cég pénzügyi helyzetét. A legjobb, ha ki tudjuk próbálni magunk a terméket…s így láthatjuk a minőségét, hasznosságát stb. Érdemes beszélni más felhasználókkal is, hogy mi a véleményük róla, és a neten is lehet vélemények után keresgélni (például fórumokon stb). 

Jó management csapat

Ha hosszabb távon fektetünk be, ez talán a legfontosabb kritérium. Talán az olcsóságnál is fontosabb. Egy jó management csapat jó és értékes céget fog építeni. Egy rossz pedig nem. Management csapat alatt a kis cégeknél főként a CEO-t értem. Fontos hogy tapasztalt és kompetens, és becsületes legyen. Ha tudsz vele beszélni, hagyatkozz a megérzéseidre is vele kapcsolatban. Ezért nem lehet a befektetést csak a számok alapján űzni. Van benne művészet is. Egy másik módja a CEO megítélésének, hogy megnézi az ember, hogy amit korábbi hírekben közölt tervként, azt megvalósította-e. Továbbá nem árt rákeresni a CEO nevére a neten, és megnézni, nem volt-e valami kétes ügye korábban. Ha túlzottan „el akarja neked adni” a céget, le akarja nyomni a dolgokat a torkodon, az is egy rossz előjel. Ha csak fényezi a céget, az no-go.

Kevés adósság

Ha túlzottan el van adósodva egy cég, akkor előfordulhat, hogy nehezebb időkben nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket, s így csődbe megy, és elveszik a befektetésünk. A kevés adóssággal rendelkező cégek nehezen tudnak odáig eljutni, hogy elveszik a beléjük fektetett pénz.

Krízisállóság

Az adósság téma például egy gazdasági krízis alatt lehet veszélyes. Ilyenkor a legtöbb a cég bevétele csökken. De vannak olyan ágazatok, amik jól ellenállnak a válságoknak. Például a gyógyszeripar akkor is fut, amikor válság van, mert az emberek akkor is betegek.

Készpénz

Értelem szerűen a készpénz is segít a túlélésben, ha odakinn válság van. Továbbá pontosan a válságos időkben tud egy vaskos készpénzállománnyal rendelkező cég növekedni azáltal hogy a krízis miatt alacsony áron megvesz más cégeket, általában versenytársakat. Vagy például piaci részesedést nyer el ilyenkor a szenvedő cégektől azzal, hogy többet költ marketingre, mint ők.

Versenyelőny

Erről még olvashattok nemsokára a blogon részleteiben, de legyen elég most annyi, hogy ha nincs versenyelőnye egy cégnek, akkor be fognak lépni a a piacára versenytársak, és az így kialakuló verseny következtében mindenki csökkenteni fogja a termékei árát, amíg a bevételei le nem csökkennek a költségei szintjére. Így a profit elillan, s nem lesz értéke a cégnek. A versenyelőny talán legjobb megítélési módja hogy mennyi a bruttó árrés, százalékban kifejezve. Ha magas (akár 25% feletti), akkor nem kellett a vizsgált cégnek levinnie a termékeinek az árát ameddig a költségei engednék, tehát versenyelőnye van a piacon.

Bennfentes tulajdon

Ha a CEO és a bennfentesek nagy százalékát birtokolják a cég részvényeinek, akkor ők is abban lesznek érdekeltek, hogy növeljék a cég értékét. Így ugyan az az érdekük, mint a részvényeseknek. A kis cégek esetében a bennfentes tulajdonhányad gyakran akár 50% vagy több is lehet!

Tőkestruktúra

Akkor van baj, ha a cég finanszírozásához a management gyakran von be saját tőkét befektetőktől részvénykibocsájtások formájában. Ezáltal ugyanis elhígítják a meglévő részvényesek tulajdonát (a részvények darabszáma nő, tehát a részvényenkénti profit csökken). Az a management csapat, amely úgy kezeli a részvényei darabszámát, mint a hímestojást, az érti a dolgát és preferálandó.

Alacsony intézményi befektetői tulajdon

Az intézményi befektetők a nagy rendelkezésükre álló pénzösszeg miatt gyorsan tudják mozgatni egy-egy részvény árát, ha beszállnak. Érdemes az én általam preferált kis részvények piacán olyan cégekbe fektetni, amelyeknek még kicsi hányadát birtokolja egy-egy intézményi befektető. Ugyanis ha a cég jól teljesít, idővel meg fognak jelenni az intézményes befektetők nála, és az előbb leírt folyamat lejátszódik. A fordítottja is igaz: ha már túl sok az intézményi befektető a cégben, akkor ők ha valamiért ki kell hogy szálljanak (ennek nem feltétlenül kell hogy köze legyen a céghez), akkor lefelé is gyorsan tudják mozgatni az árat.

A vevők diverzifikáltsága

Ezt nem tudtam, hogyan fordítsam le, de angolul a customer concentrationről van szó. A lényege, hogy az veszélyes lehet ha a cég bevételeinek túl nagy százaléka származik egy (vagy egy néhány) vevőtől. Ideális esetben egy-egy vevő a bevételnek csak egy kis százalékáért felelős.

Összefoglalás

Azt hiszem, hogy minden fontosat leírtam. Ha van 5-10 részvény a portfóliódban, amelyeknél ezek a tényezők többnyire teljesülnek (azért „többnyire”, mert nem lesz minden részvény tökéletes), akkor jó eséllyel fel vagy vértezve szép hozamok elérésére. Szurkolok neked!

Mivel rövid távon nem kiszámítható a tőzsde, légy óvatos, és ha az én stratégiámat követed, csak olyan pénzt fektess bele, amire legalább 2-3 évig nem lesz szükséged. Ennyi idő alatt azért már megmozdulnak a részvények, ha jókat választottál ki. Ha olvastad korábbi bejegyzéseimet, tudhatod, hogy elég nagy hozamok jönnek szóba a stratégiám által, így megéri ennyit várni.

Azt, hogy mennyi pénzt rakj a tőzsdébe, a diverzifikáció fogalma és az alternatív befektetési lehetőségek vonzósága is befolyásolja. 

A diverzifikáció annyit jelent, hogy ne mindent egy lapra rakj fel. Ne legyen minden pénzed a tőzsdében, hanem mondjuk ingatlanba és más pénzügyi eszközökbe (weboldalak, luxusórák, autók stb) is fektess, mert ha az egyik befektetésednél beüt a krach, akkor remélhetőleg a többi nem lesz érintve. Érdemes abban is gondolkodni, hogy milyen fajta krachok üthetnek be, és úgy alakítani a portfóliódat, hogy ne essen több befektetésed értéke ugyan azon válságos helyzet bekövetkeztekor. 

Az alternatív befektetési lehetőségek (pl ingatlan) vizsgálata nem csak a diverzifikáció miatt fontos…tedd fel a kérdést, van valami, ami ugyan olyan időtávon magasabb hozammal kecsegtet, ugyan akkora vagy kisebb rizikó mellett? Ha van egy jóval jobb lehetőség, lehet, hogy abba érdemes inkább fektetni.

A tőzsdén belül is diverzifikálhatsz…Én általában kb 5-10 részvényt tartok egyszerre. Ez szerintem pont elég a rizikó csökkentésére. Több céget nehéz is lenne követni közelről. De fontos, hogy jól ismerd a befektetéseidet. Ha lehet, mindenkinél jobban: Akkor tudod jól megítélni az eseményeket, s megfelelően reagálni rájuk. Warren Buffett szerint a diverzifikáció annak hasznos, aki nem tudja mit csinál. Azt is ő mondta, hogy a diverzifikáció megőrzi a vagyont, a koncentráció pedig építi. Mi ugyan nem vagyunk olyan jó befektetők, mint ő, szóval jobban oda kell figyelnünk, de van valami a mondásaiban!

A részvényportfólión belüli pozíciók méretezése szintén attól függ, hogy milyen egy-egy részvény hozampotenciálja és rizikóprofilja. Én sokszor elég nagy százalékos arányban tartok egy egy részvényt (akár bőven 20% felett), melynél nagy a meggyőződésem; s a többit csak kicsiben. De ezt nem nagyon ajánlom, csak ha tényleg jól ismered a szóban forgó részvényed. 

Az ilyen kis cégek részvényeibe, amelyekbe én fektetek, érdemes fokozatosan beszállni. Ha például egy új részvényről olvasok, mely épp nagyon jó számokat jelentett, akkor pár kritérium alapján hamar meg tudom ítélni hogy komolyabban is tetszik-e (ezekről a kritériumokról a következő bejegyzésemben olvashatsz majd), s ha igen, akkor veszek belőle egy kisebb mennyiséget. Sok ismerősöm például a 1/3-os szabályt követi: először a végsőleg kívánt méret egy harmadát veszi meg; ha már jól megismerte a részvényt, akkor a második egyharmadot; majd ha az idő múlásával továbbra is jól teljesít a mögöttes cég és beigazolódni látszik az elmélete, akkor a harmadik egyharmadot. Ha ezt követed, szintén csökkentheted a rizikót. 

Összefoglalva, nyilván a lehető legkisebb rizikó mellett szeretnénk minél nagyobb hozamot elérni, s ennek tükrében kell kialakítanunk az egyes pozícióink méretét a tőzsdén belül és más befektetések esetében is. Ebben segíthetnek a fenti gondolatok.

Ha Értécashek voltak ezek az infók számodra, csatlakozz a csoportomhoz is: https://www.facebook.com/groups/729343041873837