ÉRTÉCASH

Egy befektetési ötletemet szeretném bemutatni a blogon: jöjjön A ZOOMD Technologies Ltd. cég elemzése.

Mit csinál:

A ZOOMD Technologies Ltd. különböző levédett technológiai megoldások gyűjteménye (beleértve gépi tanulási és AI megoldásokat), melyek egy lényeget szolgálnak: A ZOOMD a digitális marketing világában több fizető vevőt szerez a vevőinek. A cég azonban nem csak egy tech cég (bár az az alapja), hanem egy szolgáltató cég is mely mély kapcsolatot ápol a vevőivel segítve őket ilyen irányú céljaik jobb elérésében.

Röviden ami tetszik benne:

• Profitábilis cég, a piaci kapitalizációjának kb 15%-a van neki készpénzállományként a mérlegben.
• Gyorsan növekedő cég (legutóbbi negyedévben 58%-os bevételnövekedés, az azt megelőzőben pedig szép nyereség és EBITDA növekedés)
• Olcsó a cég. A legfrissebb negyedév nyereségét néggyel megszorozva (hogy egy év eredményét tudjuk nézni) és a készpénzállományt figyelembe véve a cég körülbelül 3-as EV/Earnings szorzón forog.
• A management tulajdonhányada a cégben körülbelül 35%-át, és további kb 15%-a a részvényeknek a céghez közeli személyek kezében van.
• Nemrégiben új CEO-t kapott a cég Ido Almany személyében, aki úgy tűnik sikeresen megfordította a cég teljesítményét (a jó irányba)
• A management elmondása szerint az utóbbi két negyedév kimagasló teljesítménye nem egy egyedi eset, hanem folytatódni fog. Ezen túl cégfelvásárlások is tervben vannak minden néhány negyedévente.
• Vevőjük például a Shein ecommerce óriás (amely 50 milliárd dolláros piaci kapitalizáció körül fog várhatóan hamarosan IPO-zni), és több FORTUNE listás cég is

A menedzsmentről:

Az alapító és chairman (Amit Bohensky) több céget alapított már (pl egyet az IT területén amely globálisan több száz embert foglalkoztatott és amelyet eladott egy tőzsdén jegyzett cégnek, és egy másikat a cybersecurity területén amelyet egy NASDAQ-on jegyzett cégnek adott el), és több tech cégben igazgatótanácsi tag, nekem nagyon szenvedélyes tech vállalkozónak tűnik, és jó benyomást keltett bennem egy podcast interjú alapján.

Az üzlet részletesebb leírása:

A ZOOMD vevői egy büdzsét szabnak meg, és abból dolgozik a célján a ZOOMD. A cég adatokat gyűjt és elemez és azok alapján az optimális platformokon (pl CNN stb) hirdet, az optimális időben és az optimális célszemélyre szabottan. Az óriás Google-ön és Facebookon kívüli oldalakon hirdet főként (amely platformok a globális hirdetési kiadások 50%-át reprezentálják). A cég próbálja diverzifikálni a vevőit (akik pl az e-kereskedelemből, oktatásból, fizetési megoldások stb. stb. területekről jönnek), hogy ha valamely területen válság van, akkor se legyen túl nagy bajban a cég.

Egyéb gondolatok:

Ami tetszik még a cégben az hogy 600 médiacéghez kötődnek, így nem függenek például egy Google vagy Apple által kiadott változtatástól, illetve törvényhozói szabályozástól sem.

Egy izraeli cégről van szó, mely a kanadai Toronto Venture Exchange tőzsdepiacon jegyezett (ticker: ZOMD (egy „o”-val)).

Kis részvényről van szó (kb 40 millió dollár a piaci kapitalizációja), tehát a részvényár jelentősen ingadozhat. Mindig limitáras megbízás megadásával vásárolok ilyeneket (mert néha kevés részvény eladó a legutóbbi kötési árhoz közel, és a következő pakk csak jóval feljebb eladó).

Főbb rizikók:

• Versenyelőny – bonyolult technológiákat alkalmaznak melyekbe nehéz belelátnom, így nem tudom hogy van-e versenyelőnyük, de mindenképp el kell mondani hogy több hasonló cég van a piacon. De a ZOOMD gyors növekedése egy pozitív jel.
• A cég bár mint említettem több területről tudhat magáénak vevőket, de mégis ki vannak téve nagyobb makroökonómiai eseményeknek, mint az infláció vagy átfogóbb gazdasági válságok. A vevőik ilyen esetekben lecsökkenthetik a ZOOMD-nak szánt büdzsét.

Összegzés:

Az ilyen kis cégeket általában kevesen követik, így amikor elindul a piac szereplői által a felfedezés folyamata, erős mozgások lehetnek felfelé, ha a mögöttes cég továbbra is jól teljesít. Szerintem ezt látjuk és fogjuk látni a ZOOMD-nál, ezért helyet érdemel a portfóliómban a mostani részvényár mellett. Egy turnaroundról van szó a ZOOMD esetében, mely egyelőre sikeresnek mutatkozik, és nagyon olcsó a cég a nyeresége és a gyors bevételnövekedése alapján, és szép készpénzállománya van, amely hasznos lehet ha megszorulnának, és nincs hitele sem. A menedzsment elmondása szerint az elért sikerek nem egy egyszeri esetet mutatnak, hanem fenntarthatóak lesznek a jövőben is. Ha ez valóban így lesz, a részvény sokkal magasabb árat fog érdemelni.

Ez nem minősül befektetési tanácsnak, és van nekem a cég részvényeiből.

Nem tudom, hogy eddig mennyire mentem bele a blogon konkrétan hogy miért működik az Értékalapú Befektetési Stratégia (rövidítve ÉBS) a részvényeknél, vagyis hogy mi a logika mögötte…ezért most szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba és ezt levezetni. Bele is vágok…

Az ÉBS definíciója az, hogy előbb vagy utóbb egy részvény árfolyama közelít a részvény értékéhez. Az ár mindig adott a tőzsdén, csak be kell ütni a részvény nevét a Google-ba és megjelenik az ára, míg az értéket ki lehet számolni. Ehhez érdemes a részvény mögött rejlő egész cég értékét kiszámolni először, és utána ezt elosztani a forgalomban lévő részvények számával, hogy megkapjuk a részvényenkénti értéket, vagyis a cég egy darab részvényének az értékét, és így ezt össze tudjuk hasonlítani a részvényárral, mert az is egy darab részvényre vonatkozik.

De mi az érték?

Az érték a mögöttes cég nyereségétől függ.

Ha mondjuk a részvény darabja 1.000 dollárba kerül míg a részvényenkénti nyeresége a mögöttes cégnek a legfrissebb 12 hónapban 100 dollár volt, akkor láthatjuk hogy a részvényár a cég profitjának 10-szeresén mozog (1.000/100=10), nevezzük ezt a céget „A”-nak. Tegyük továbbá fel hogy ugyan ennyibe kerül a C és a D cég, melyek versenytársai az A-nak, és hogy ők is ugyan úgy 100 dollár nyereséget termelnek meg egy évben részvényenként mint az A. Legyen egy negyedik cég a piacán az előző háromnak, melyet „B „cégnek hívnak, és B egy részvénye csak 500 dollárba kerül, viszont szintén 100 dollár profitot termelt meg a legutolsó 12 hónapban részvényenként. Tehát B-nek a Részvényár/Nyereség mutatója csak 500/100 azaz 5, az míg az A, C és a D cégeké 10. Egyébként angolul ugye ez a mutató az amit P/E mutatónak neveznek, melyben a „P” a price, vagyis ár, és az „E” az earnings, vagyis nyereség.

Az érték meghatározásához a leggyakrabban a P/E mutatót vizsgáljuk, mert ennek ez a legegyszerűbb módja, és azt hasonlítjuk össze a versenytársak P/E mutatójával. És ezen versenytársak P/E-je jelenti az értéket, jobban mondva annak egy mérőszámát. Ha például a 10-es P/E az érték, akkor az 5-ös P/E alulértékelt (kétszeres a felértékelődési potenciálja). Vannak más módjai is egy-egy részvény értékének a meghatározásához, de azok is a nyereségből indulnak ki többnyire.

De miért a nyereségtől függ az érték a logika szerint?

Kezdjük onnan, hogy gondoljunk bele, hogy mit jelent, ha részvénytulajdonosok vagyunk. Azt jelenti, hogy tulajdonhányadunk van a részvény mögött rejlő cégben, mégpedig akkora, amennyi az általunk birtokolt részvények darabszáma osztva a cég összes forgalomban lévő részvényeinek a darabszámával. És a tulajdonjog arra jó, hogy a tulajdonhányadunknak megfelelő százalékban jogosultak vagyunk a cég által kifizetett osztalékra. Osztalékot pedig a nyereségéből fizet a cég. Tehát összefoglalva, részvényesként a cég nyereségéből részesedünk, ezért az határozza meg az értékét. Az A, C és D cég a példánkból is 100 dollár osztalékot fizet részvényenként egy évben, és a B is, mert mindegyiknek ennyi volt az évbeni részvényenkénti nyeresége. Lévén hogy versenytársakról van szó, mind a négy cég értéke ugyan akkora kell hogy legyen a példánkban, mert mind a négy ugyan annyi pénzt hoz, és versenytársaknak többnyire hasonlóak a kilátásaik és hasonlóak a potenciális rizikóik is.

De az A, C és D cégek egy részvényéért 1000 dollárt kellett fizetni ha visszaemlékszel, míg a B-éért csak 500-at. Tehát az A,C és D cégekbe való befektetésnek a hozama 10% (mert 100/1.000=10%), míg a B-be 20% (mert 100/500=20%).

Érthető módon minden befektető a 20%-os hozamú részvényt fogja megvenni.

És hogy miért következik ebből hogy az olcsóbb avagy alulértékeltebb avagy magasabb hozamú B részvény árfolyama előbb-utóbb eléri az értékét? Azért, mert, kicsit leegyszerűsítve, de értelemszerűen egészen addig fognak vásárolni a racionális befektetők a B-ből, míg a nagy kereslet fel nem hajtja a részvényárat a versenytárs A, C és D részvények áráig, vagyis 1000 dollárig, hiszen ekkor csökken le a B cégbe való befektetés hozama a versenytársakéra, vagyis 10%-ra, ezután már nem lesz vonzóbb a B cég a többinél. Az ÉBS kimondta, hogy a B céget érdemes venni a négy közül, és most megmutattam, hogy meg fog kétszereződni az árfolyama.

Nyilván mindezt kicsit leegyszerűsítve taglaltam, de ha elég nagy a félreárazás, tehát az érték és az ár közötti különbség, (mint például B esetében ez kétszeres), akkor nem kell mindennek pontosnak lenni és pontosan bekövetkezni ahhoz hogy jól keressen az ember. És ilyen nagy és még nagyobb félreárazásokat lehet találni a piacon ha a kicsi, ismeretlen részvények között kutatunk (mint én is). A nagy félreárazások szerencsére a cégértékelésnél is segítenek, mert a cégértékelés egyébként inkább művészet, mintsem tudomány, és sok a változó benne.

Még egy szót arról, hogy feltételeztük hogy a cégek az egész nyereségüket kifizetik osztalék formájában. De ez nyilván a valóságban nem így van, legalábbis a legtöbb esetben nem. De az ÉBS mögötti logika ekkor is működik, hiszen ha a cégek a nyereségük nagyrészét egy darabig vissza is forgatják inkább a növekedésbe, akkor is egyszer elfogy minden cég életében az értékteremtő növekedési lehetőségek tárháza, és ezután már inkább az osztalékfizetésre fognak költeni.

Ez a késleltetett osztalékfizetés nyilván bonyolítja a számításokat, de az említett nagy méretű félreárazások ezt a problematikát is kiküszöbölik. Valamint azt is figyelembe lehet venni hogy az elkövetkező években mennyi profitot fog megtermelni a kiszemelt cégünk és mennyit a versenytársai. És akkor itt már mindenképp belép a cégértékelés művészeti mivolta sajnos, és szükségünk van a nagy félreárazásokra.

Felmerülhetett benned, hogy miért kerül a négy részvény közül az egyik csak 500-ba, míg a másik három 1.000-be. Az egyetemen azt oktatják, hogy a piac hatékony, és nincsenek félreárazások. Ez egyáltalán nem igaz a való életben (és, mégegyszer, általánosságban annál kevésbé minél kisebb cégről van szó). Például megtörténhet, hogy a B-nek épp tönkrement egy nagy részvényese (pl egy befektetési társaság) ezért rengeteg B részvényüktől is meg kellett hogy váljanak, ami lenyomta az árat 500-ra. Vagy szimplán a válása következtében van a B egy nagyrészvényesének szüksége pénzre, és pont a B-ből adott el sokat.

Ahogy Warren Buffett mondta: „Egy koldus lennék az utcán egy kalappal a kezemben, ha a piacok mindig hatékonyak lennének.”

Az ÉBS alapvetően működik, és ennek az okát mutattam meg ebben a bejegyzésben. Azért „alapvetően”, mert mindig közbejöhet valami, legyen az akár az hogy lebetegszik a cég főnöke és egy rosszabb kerül a helyére. Vagy a cég elesik egyik nagyobb megrendelőjétől és jelentősen csökken a nyeresége. De ha van némi diverzifikációd és befektetsz mondjuk 10-15 jelentősen alulértékelt részvénybe, akkor jó esélyeid vannak, és nem kell az ebben a bonyolultan is kezelhető témában, mindennek pontosan elsülnie.

Nemrégiben nagyon megörültem, mert arra a tényre bukkantam, hogy a részvénypiachoz hasonlóan az ingatlan piacon is létezik az Értékalapú Befektetési Stratégia (ÉBS). Így hát azt gondoltam, hogy szentelek neki egy cikket… Már tudjátok, hogy nagy híve vagyok ennek a stratégiának.

A részvényeknél az ÉBS lényege ugye hogy olcsón vegyünk, és ennek a legegyszerűbb módja hogy megnézzük hogy a kiszemelt cég P/E-mutatója kisebb-e mint a versenytársaié. Az ingatlanok esetében is ilyesmi a helyzet, csak itt a kiszemelt ingatlan árát viszonyítjuk a hasonló ingatlanokéihoz. Az ÉBS mögött rejlő logika ugyan az a részvény- és az ingatlanbefektetések esetében: mégpedig hogy a hasonló eszközöknek ugyan annyi kellene hogy legyen az értéke, hiszen például ugyan annyi pénzt termelnek, és ugyan olyan rizikók és felértékelődési potenciál jellemzi őket. Az ingatlanok esetében a hasonlóság megállapításához általában a hasonló elhelyezkedést, építési évet, méretet és állapotot keressük. Valószínű, hogy nem fogunk a vizsgálttal egészen egyező ingatlanokat találni, ekkor a nem egyező tényezők esetében arányosítással korrigálni kell az értéket, pl ha van két ingatlan ami mindenben megegyezik, kivéve hogy az egyik fele akkora mint a másik, akkor a kisebbik (kb.) a felét éri a nagyobbiknak. Mint a részvényeknél, az ingatlanoknál is igaz (alapvetően; de lásd a bejegyzésem hátralévő részét is), hogy ha a kiszemelt ingatlan olcsóbb, mint a hozzá hasonlóak, akkor megéri azt megvenni.

Egyébként ezt az ingatlan-értékelési módszert „piaci összehasonlítónak” nevezik, és ezt a legkönnyebb alkalmazni, de van még a „hozamon alapuló” és a „pótlási költségen” alapuló módszer. Ezeket most nem részletezem (a Wikipédián jól le vannak írva), de ugyan úgy mint a piaci összehasonlítónál, mindegyik eredménye egy szám, ami az ingatlan értéke, míg az ingatlanhirdetésből kiolvashatjuk az ingatlan árát.

De van még néhány gondolat, ami érdekes.

Például a statisztikák is bizonyítják, hogy az olcsón megvett ingatlanokkal hosszú távon jelentősen nagyobb hozam érhető el, mint a fair értéken vagy túlértékelve megvett ingatlanok esetében.

Aztán mint a részvényeknél, itt is van a „biztonsági ráhagyás” (Margin of Safety), ami azt jelenti, hogy meg kell próbálni olyan ingatlant venni, amelynek az ára és az értéke között minél nagyobb különbség van az érték javára (ok, ez nyilvánvaló, úgyhogy inkább úgy fogalmazok, hogy csak olyan ingatlant kell megvenni, amelynél a különbség elég nagy (a számodra). Ez egyrészt nyilván egyből nagyobb eladási árat eredményez neked ha azonnal meg akarsz válni az ingatlantól, hiszen elkérheted a piaci árat, ami magasabb. Míg ha csak a jövőben tervezed értékesíteni őt, akkor annál kevesebb dolognak kell jól elsülni ahhoz, hogy később is sokat keress. Ugyan így annál nagyobb hibák csúszhatnak be az elgondolásodba is. Például a feltételezésedet illetően arról, hogy milyen gyorsan fog a környék felfejlődése – és ezáltal az ár emelkedése – végbemenni.

Nyilván a legjobb vételek a legritkábbak. Hogy ilyenhez hozzájuss, jól kell ismerned a piacot és amit Peter Lynch, a híres részvénybefektető, mondott, hogy „Az nyer ebben a játékban, aki a legtöbb kő alá benéz.”, az igaz az ingatlanok piacára is.

De most nézzünk példákat arra hogy hogyan lehet olcsón ingatlant venni…

Érdemes tudnod, hogy az ingatlanpiac ciklikus. Ez azt jelenti, hogy olykor olcsón juthatsz hozzá ugyan ahhoz az objektumhoz, amihez máskor csak drágábban. A ciklusok oka általában a gazdaság teljesítményének ingadozása. Mindig érdemes figyelned hogy hol vagyunk a ciklusban, és mint a részvényeknél, akkor befektetned, amikor „vér folyik az utcákon”. Továbbá lassabban folynak le ezek a folyamatok az ingatlanpiacon, mint a részvénypiac esetében, ami azt jelenti, hogy itt jobban el lehet csípni a jó időzítést. Neves, bár nem a magyar viszonyokról beszélő ingatlanbefektetők szerint, ha a bérleti díjból fakadó hozam a vételárra (és nem az önerőre) vetítve 7%-körüli, akkor eladni érdemes (mert drágák az ingatlanok a befolyó bérleti díjhoz képest, kicsi a hozam), 14%-osnál pedig venni. Általában egy ciklus alatt ezek között mozog a hozam a piacon az USA-ában.

Ugyanakkor a ciklus alján is tudsz még további hozamot elérni; valamint a ciklustól függetlenül is. A legegyszerűbb módja ennek hogy valaki egyszerűen rosszul árazza be az eladó ingatlanát az aktuális piaci értékhez képest. De lehet, hogy sietős neki, pl egy válás vagy valami más ok miatt gyorsan kell neki a pénz. Vagy csak jól tudsz alkudni, és ezáltal a környék hasonló ingatlanjaihoz képest kisebb árat érsz el.

Egy másik eset például az, ha jó környéken veszel ugyan annyiért egy ingatlant, mint amennyiért a hozzá hasonlóak a rosszabb lokációkban mozognak.

Vagy egy várhatóan nagyobb felértékelődésen átmenő piacon veszel. Ilyen pl ott van ahol már régóta nem mentek fel az árak míg a környéken ezt már jelentős mértékben megtették, vagy például ahova egy nagy cég tervez új irodát építeni és betelepülni (mint nemrégiben Debrecenben).

Persze mint a részvények esetében, az ingatlanoknál is résen kell lenned, hogy ne legyen valami fundamentális oka a olcsóságnak, például hogy a környék valamiért mégis rossz (pl van egy füstölgő gyár a közelében amit nem vettél észre, vagy nem gondoltad át hogy nehezen megközelíthetők a lokációjából az alapvető szolgáltatások, stb.) vagy hogy magával az ingatlannal van valami baj (például rosszabb minőségben épült mint a környék hasonló ingatlanjai, vagy valamelyik szobában nem működik a padlófűtés, és így tovább).

Tehát az ÉBS-hoz hozzá tartozik az óvatosság is. És ez nem csak azt jelenti hogy jól utána kell nézned mindennek. Ha hitelt is használsz a vételhez, csak annyit vegyél fel amennyinek a törlesztőrészletét biztosan fogod tudni fizetni, illetve érdemes a jó időkben félre raknod egy „vészhelyzeti kasszába”. Ehhez jön még hogy érdemes diverzifikálni egy kicsit.

Továbbá nem árt a versenyhelyzetre is odafigyelned: azaz csak olyan helyen vegyél lakást, ahol nehéz új lakásokat építeni. Ezek ugyanis beléphetnének a piacra a Te lakásod versenytársként, és idővel az általában a bérleti díjak csökkenéséhez vezethet. Akkor nehéz új lakást építeni, ha nincs már szabad telek a környéken, vagy akkor, ha jóval többe kerülne a késztermék, mint amennyiért a használtakat ott meg lehet venni.

Összegezve, láthatod, hogy az ÉBS részben arról szól, egy hokis hasonlattal élve, hogy „ne oda korizz, ahol a korong van, hanem oda, ahol lesz”.

Warren Buffett, az ÉBS leghíresebb alkalmazója részvénybefektetéseknél, a karrierje egy pontján elkezdett nem az olcsóságra fókuszálni, hanem a minőségre. Ez lehet hogy az ingatlanok esetében is egy jó ötlet: ha olyat tudsz venni, ami minőségben jó (pl. jó lokációban van stb), akkor hosszú távon várhatóan még nagyobb hozamot érhetsz el, mintha egy olcsót vennél, mert, legalábbis a részvényeknél, a minőségi cégek ára általánosítva gyorsabban növekszik. De ha az ingatlanpiacon ezt a két kritériumot egyszerre tudod alkalmazni (olcsóság plusz minőségiség), akkor várhatóan egy nagyon erős kombinációt érhetsz el a hozampotenciál és a rizikóminimalizálás tekintetében. Ezt még tetőzheted is, ha az egyéb fenti megjegyzésekre is odafigyelsz.

Remélem, hogy hasznos volt a cikkem számodra, és egyetértesz velem, hogy alapvetően érdemes lehet az ÉBS-át használva, és minőségi ingatlanba, befektetni az ingatlanpiacon is.

Sikeres ingatlan-vadászatot kívánok Neked, és szép nyarat,

László

Sajnos tegnap egy rossz hírt kapott a befektetői közösség, meghalt Jim Simons tőzsdés befektetőlegenda. A mai bejegyzésemet ennek az óriásnak szentelem, hogy lerójam tiszteletem, hiszen míg a befektetési stratégiája elég távol áll tőlem és attól amit általában olvashatsz itt az Értécashen, mégis vannak közös szempontok, és a 33 éven keresztül elért befektetési eredménye egyszerűen lenyűgöző: évente átlagosan 62%-ot ért el ezalatt a periódus alatt. Ezért megosztok 10 idézetet tőle, melyekkel egyébként én is szimpatizálok.

Elöljáróban egy kis bevezető a személyéről. Jim Simons, aki 1938-ban született, úgy volt ismert mint a Számszaki Befektetéselemzés Királya („Quant King”). Míg a konkrét módszeréről kevés információ ismert (hiszen nem akarta hogy lemásolják azt és elvegyék ezáltal előle a lehetőségeket), lényegében ismétlődő piaci mintákat használt ki, melyeket matematikai módszerekkel azonosított. Neki köszönhetően vált népszerűvé a Magas Frekvenciájú Kereskedés („High-Frequency Trading”, vagy „HFT”), egy stratégia, ami hatalmas adatmennyiségeket elemez nagyon gyorsan, és több piaci megbízást ad le egy-egy másodpercen belül. Ha kiszámoljuk a fent említett, általa elért hozamok jelentőségét, 33 év alatt több mint meg-nyolcmilliószorozta a kezdetben befektetett pénzét! (1,62³³=8.203.430). Jó értelemben, de ne már 🙂 Azért ez nagyon sok.

10 idézet tőle:

1) „Készen kell állnod arra, hogy kétségbe vond az általánosan elfogadott véleményeket és gondolkodásmódot, és a saját fejeddel gondolkodj.”

2) „Ebben az üzletben könnyű az okosságot szerencseként elkönyvelni.”

3) „Amikor mindenki csirkeként futkározik az utcán, azok az idők általában nagyon jók számunkra.”

4) „A módszerek amiket alkalmazunk maradandóak. Lehet hogy lesz egy rossz évünk, még az is lehet hogy némelyik nagyon rossz lesz, de szabályok melyeket felfedeztünk érvényesek hosszú távon is.”

5) „Ne félj kockáztatni és magadévá tenni a kudarcot. Gyakran ezekben a lehetőségekben vannak a legjobb hozamok.”

6) „A sikeres befektetés nem arról szól hogy bejöjjön minden döntésed. Hanem arról hogy minimalizáld a kudarcokat, és maximalizáld a jó kimeneteleket.”

7) „A befektetésben a szerencse néha adhat egy lökést, de a hosszú távú siker titka ebben az üzletben az alapos elemzés és a fegyelmezettség.”

8) „És míg a szerencsének van szerepe a sikerességben, minél többet készülsz és minél keményebben dolgozol, annál szerencsésebb leszel.”

9) „Fontos hogy körbevedd magad tehetséges és okos emberekkel. Az együttműködés és a különböző nézőpontok jobb eredményeket szülnek.”

10) „Jótékonykodni és pozitív hatást gyakorolni a világra, mindannyiunk felelőssége.”

Nyugodj békében, Jim Simons. Inspiráló, amit elértél!

Remélem tetszettek az idézetek és amit olvastál, szép napot,

László

Beugrik neked valami ha azt a nevet hallod hogy Reginald Lewis? Ha jól sejtem, nem. Én is csak nemrég hallottam őróla, pedig minden oka meglenne a hírnévre. Például mert 1 millió dollárból néhány év alatt 90 millió dollárt csinált, azaz megkilencvenszerezte a pénzét! De hogy is csinálta?

Az a legjobb, hogy semmi űrtudomány nem volt a dologban: vett egy céget, majd megnövelte a vállalat nyereségét, és ezáltal el tudta őt adni drágábban. Najó, mint általában az lenni szokott, részleteiben nem volt azért ennyire egyszerű a történet (de nem is vészes, ígérem). Nézzük meg tehát a részleteket.

1 millió dollár önerőt rakott a dealbe, és 22 millió dollár hitelt vett fel hozzá; így 23 millió dollárért vett meg 1983-ban egy az abban az évben 6 millió dollár profitot kitermelő céget (azaz 4-szeres szorzót fizetett), mely újságok kiadásával és kinyomtatásával foglalkozott. A vállalkozás nyereségét megnövelte, mely 4 év elteltével már 11 millió dollárra rúgott. Ekkor eladta a vállalatot, 90 millió dollárért (tehát kb 8-szoros szorzón). Amíg az övé volt a cég, visszafizette a megvásárlásához felvett hitelt is, a vállalat évente elért nyereségéből, így megtarthatta az eladási ár nagy részét.

Három fontos mozzanat volt tehát ebben a pénzkeresésben, az egyik, hogy a vételár nagyon nagy részét hitelből tudta finanszírozni, a másik, hogy megnövelte a cég profitját, és a harmadik, hogy visszafizette a hitelt az évek során a cég által elért nyereségből.

A sztoriban van azonban még pár érdekes dolog.

Például hogy Lewis hogyan növelte meg a vállalat nyereségét. Ehhez eladta a felesleges gépeket és ingatlanokat, a többi gép kihasználtsági idejét megnövelte (azzal hogy képeslapokat kezdett el gyártani), és felvett a versenytársaktól menedzsereket, továbbá csökkentette a költségeket is és új termékeket vezetett be.

Ezen kívül tanulságos az is, hogy mert nagyot álmodni, és nem tudta mindenre a választ amikor belevágott a cég megvételébe és a vezetésébe. Hiszen jogászként praktizált előtte.

Így csinált mindössze NÉGY év alatt 1-ből 90-et. Nem semmi teljesítmény, ez még fekvőtámaszból is sok (nekem még négy év alatt is…).

Hát nem inspiráló ez az egész történet?! Azért is, mert ezt ma is bárki véghezviheti, aki beleteszi a kellő munkát. Igaz, hogy ma nem adnak a bankok 1 egység önerő mellé 22 egység hitelt egy normális földi halandónak, de ilyen nagyságú hozamoknál nem is ezen múlik a lényeg. És bármilyen kicsiben el lehet kezdeni, tehát nem muszáj dollármilliókban gondolkodni hozzá, illetve mint arról már írtam, nem is feltétlen kell hozzá a saját zsebedbe nyúlni.

Hasonló, a jelenben lejátszódó történetekről is gyakran értesülök, bár kisebb összegűekről többnyire, és főleg az USA-ában és Nyugat Európában. Ennek ellenére szerintem itthon is lehetnek erre lehetőségek, illetve ezt térképezem most fel én is.

Reginald Lewis volt az első Afro-Amerikai személy, aki felépített egy 1 milliárd dollárosnál nagyobb bevételű céget (az egy másik cég volt).

Több hírnevet érdemelne.

Köszi, hogy elolvastad a cikkem.

Értécash hétvégét,

László